Hétvégi kirándulások, Firenzét is megnéztük és lejártuk a lábunkat.
2015. október 5., hétfő
La fine settimana – A hétvége
Péntek este 9 körül visszamentem a térre, hogy megnézzem a „Győztesek vacsoráját", kicsit olyan Éhezők Diadala érzés ez az egész ünnepség. Sokfelé sétálgattam, hangulatosak voltak az utcák, az eső után a kövezeten a fények visszatükröződtek, ettől még sejtelmesebbé téve a város hangulatát. Időutazásnak tűnt a sejtelmesen megvilágított utcákon bandukolni. Az egész várost felzászlózták a vacsora tiszteletére, minden contrada a saját zászlaját tűzte, az épületek a homlokzataira.Már néhányat megjegyeztem, hogy hol van, a Torre (Torony,de egyébként az elefánt a jelképük), a Campo és környéke, a Drago(sárkány)- ahol én is lakom a San Domenico templom körzete és a Giraffe (zsiráf)
A vacsorát még fél 10-kor sem kezdték el, de a városban már egyre többen voltak, akik szépen felöltöztek, mintha csak egy elit étterembe mennének, jó hát nem kell panaszkodni, a Campo is elég menő hely J és szép antik épületek díszítik körben.
Mivel lejt a tér, és az asztalok követik ezt a lefelé mélyülő szintkülönbséget, valószínű lesznek asztalok amin a boros kancsó vagy üveg nem biztos, hogy stabilan megáll, oda biztos, hogy az újoncokat ültetik majd. Az egész legyezőformájú teret berendezték székekkel és asztalokkal. Ma már láttam a Facebookon fotókat az eseményről, valóban grandiózus volt.
Hazafelé persze megint eltévedtem, én nem tudom de vhogy mindig rossz irányba indulok el, pedig meggyőződésem, hogy az lenne a jó. Lehet ellent kellene mondanom magamnak és direkt az ellenkező irányba indulni legközelebb. Hiába tájolom be magam, hogy itt a Campo, ott a Dóm én látom a dómot a bejárattól, vhogy mégis úgy eltudok kavarodni, hogy egy sima esti séta során is min. 3km-ert megyek. Amúgy ezt kellene otthon is, vmikor annyi a napi mozgásom, hogy elmegyek az irodába meg haza, kb. 500m. Itt lépek egy nap min. 10.000-t, könnyű számon tartanom mert a telefonom számol helyettem. Szombaton Firenzében megdöntöttem az eddigi rekordomat is, 32.000 lépés...huhhh tényleg sok volt, mikor visszaértünk Sienába mindketten alig tudtunk kiszállni az autóból, annyira fájt a talpunk. Persze nem túracipőben mentünk ennyit, mert hát mégis csak Firenzében voltunk, oda nem megy sportcipőbe az ember lánya !
Azért ennyivel nem ússzátok meg a firenzei beszámolót ám, mert tény, hogy az egész várost bejártuk, ezt mutatják a számok is. Az autót a belvároson kívül, a Hippodromenál, lóversenypályánál hagytuk, ez a Ponte Vecchiotól kb. 3 hídnyira van. Csak, hogy be tudjátok tájolni a távolságot. Kb. 1,5km volt a belvárosig, itt mindjárt a Piazza delle Republicán bementünk a Feltrinelli konyvesbolt éttermébe némi koffeinre és szénhidrátra, pici kis croissant formájában. Nem is mondtam, M-mel mentünk, ő régen kb. 2 éven keresztül majdnem minden hétvégén Firenzébe ment csavarogni, ezért a város a kisujjában van. Nekem is ismerős volt néhány utca, nagyjából tudtam merre vannak a főbb látnivalók ! (Na ez, hogy van ? ott nem tévedtem egyszer sem...lehet Siena ilyen kis ravasz, az össze-vissza utcáival, sikátoraival ?!)
Voltunk a Dómnál, most kivételesen a Battistero-t (Keresztelőkápolnát) renoválják ,tavaly amikor itt voltunk a dóm egyik oldala volt felállványozva. Rengetegen voltak persze és óriási sor állt a dómba való bejutásra, szerencsére már láttam, ezért nem kellett órákat sorban állással tölteni. A dóm mögött viszont újonnan nyílt egy fagyizó, de nem akármilyen, a Magnum nyitott egy exklúzív üzletet. Egyedi jégkrémet készítenek mindenkinek, ki lehet választani az alap ízt, a bevonatot, a bevonatra szórt különböző „feltéteket" hát ennyi, azért hanyatt nem vágtam magam tőle és nem voltam oda érte, hogy kipróbáljam, potom 4,5€-ért. Szerintem egy jó olasz fagyinál nem tud többet, ennyiért meg legalább kétszer eszek ;) Na meg azért sem akartam fagyizni mert a Piazza Michelangelo is várt a maga Gelato Festiváljával.
Keveregtünk, designer üzletek kirakatait nézegettünk még egy darabig a „pesti" oldalon aztán átmentünk a „budai" oldalra, Tényleg fel lehet osztani Firenzét is így :) Van egy kis hasonlóság benne, már ami a város hangulatát illeti. Útközben az Uffizinél Marcsi vett egy Klimt-et, egy marokkói sráctól. 25€-ra tartotta, szerintetek mennyiért vette meg ? Lehet, hogy szerencsénk volt mert vmi fülest kaptak és gyorsan összekapkodták a képeiket, de kb. 2 perc alatt az ár 6eur lett. :D Jó nem:) Amúgy tényleg nem rossz minőség, az Ikeában kapható gagyibb.
Ponte Vecchion tömeg, de még mindig csodálatos a kilátás róla. Egyből a Piazza Michelangelo-t vettük célba mivel már kezdtünk megéhezni és úgy tudtam, hogy a Streeat Festivált is ott tartják, ami azt jelenti, hogy sokféle food truck (gyors étel, lakóautóból) még többféle kaját kínál, de sajnos nem így volt, a kajásoknak nyoma sem volt, de legalább a fagyisok ott voltak. 12euroért kellett volna kóstolójegyet venni, amiben volt egy szövetszatyor, 1 palack víz, 1 kávé jegy és 7 azaz hét tálka fagylalt, Na ez túl sok volt még kettőnknek is, úgyhogy nem vettünk, helyette odamentünk a fagyimesterekhez és kértünk kóstolót, amit szívesen adtak, egy hölgy kivételével, ő kérte a jegyünket! :P Szóval megkóstoltunk vagy 6-7 féle fagyit, egy-egy kiskanálnyit mindegyikből de szerintem ez jobb is volt, mintha egész adagokat kaptunk volna. Isteniek voltak, neveket nem tudok mondani mert fantázianevek voltak, majd töltök fel fotót (egyszer) J
Fagyi után ettünk egy lampredotto-s panino-t (pacalos! szendvics) Azt kell, hogy mondjam: nem volt rossz, sőőőt finom volt ! Lehet, hogy egyszer otthon is kipróbálom a pacalt. De egyébként teljesen máshogy nézett ki mint az otthoni, szép vékony szeletekre volt vágva, jó fűszeres lében főzik meg, amivel a zsemlét is szinte eláztatják, én éreztem egy kis citromos ízt is.
Jól esett kicsit leülni és nézegetni, szerintem innét a Piazza Michalengeloról a legszebb a kilátás a városra. (és Fiesoléról).
Kaja után óriásit sétáltunk ott fent a dombon, végigmentünk egy villanegyeden, a házak egy része a Boboli kertben van ! Elég nagy büntetés lehet ott lakni :)
Boboliba megint nem jutottam be, lehet nekem nem kell pénzt dobálnom szökőkutakba, nekem ez a kert a kabalám. Most voltam negyedszer Firenzében és mindig be akartam menni de vhogy nem sikerült. Most ott voltunk már a kapuban, de már nagyon fáradt voltam így lemondtam róla, mert annak nincs értelme, hogy befizetem a belépőt és csak bekukkantok, hogy voltam itt is. Nem, majd egyszer egy egész napra bemegyek. Egyszer ! J Lehet, hogy míg itt leszek.
Elindultunk az autóhoz és visszafelé még elkaptuk a lemenő nap utolsó sugarait, mesés volt, ahogy megvilágította a várost. Olyan, mint egy festmény. Városból kifelé jövet kicsit eltévedtünk, mert az utat lezárták a Steeat Fest miatt!!!! (Szóval ott volt a Hippodrom mögött, nem voltak túl sokan, mert szerintem nagyon eldugták) Villamos vonalat építettek ki Firenzébe, emiatt is csomó minden megváltozott, na ez persze nem nekem tűnt fel... Fél 9-re Sienaban voltunk.
Vasárnap délelőtt beöltöztem futáshoz, aztán mikor bezártam az ajtót elkezdett szakadni az eső, így visszajöttem pénztárcáért és lementem a boltba, hogy vegyek vmi ebédnek valót. Bolognai ill. itteniesen al ragú lett, de csak délután, mert kb. 11 körül kisütött a nap és eldöntöttem, hogy elmegyek a Dómba misére, megnéztem a neten, hogy lesz. Persze mikor odaértem láttam ,hogy csak belépővel lehet bemenni, a mise hangjai pedig nem szűrödtek ki, így feladtam hamar, hogy vasárnapi misére menjek. Ehelyett templom túrát tartottam Sienában. Elmentem a San Francescoba, a Santa Maria di Servibe, ahol egy 50-es pasi és az anyukája mondták a rózsafúzért, senki más nem volt a templomban, aranyos volt. Néha kérdezte, hogy hol tartunk Mamma ? :)
A sienai képtárat szerettem volna megnézni, mert ingyenes volt vasárnap, de nem értem oda nyitva tartási időben, úgyhogy majd egyszer máskor megnézem. Egyébként nagyon gyorsan telt az idő,... nyugodtan bámészkodhattam. Teljesen más így „nyaralni", hogy tudom, hogy nem kell sietni sehova sem. Jól telt a vasárnapom. Visszamentem 6-ra a San Francescoba misére, de nem voltam végig, mert a celebráló pap úgy érezte, hogy énekelnie kell a mikrofonba, pedig a kórus ezt megtette sokkal szebben, emiatt a kórust egyáltalán nem lehetett hallani a püspök urat annál inkább. Hazajöttem, szenvedtem pár órát a congiuntivo-kötőmóddal aztán lefeküdtem aludni.
folytatáshoz