Szilviék októberi útja

2018 Odafelé Triest visszafelé Garda, ott Laura pincészetében volt a szállás majdnem giccses kilátással, volt a programban olajbogyószedés és Cinque Terre, Pisa, Firenze

Kedves Viki!

 
Szavakkal ki sem lehet fejezni azt a számtalan élményt, amiben részünk volt az egy hetes utunk alatt.
A te oldalad volt a Bibliánk, minden hasznos információt java részt innen szereztünk az út előtt, és annak során is.  A szállást szintén az általad javasoltak körül választottuk ki.
 
A fő szempontunk az volt, hogy igazán toszkán, a világtól elzárt helyen szeretnénk lenni, a tipikus dombok között. Mivel végül több helyre szerettünk volna eljutni, Toszkána középső részét választottuk, mivel innen minden általunk választott város könnyen megközelíthető volt.  Laura birtokára esett a választásunk.
 
Amikor először láttuk a képeket a szállásról, bevallom azt gondoltam, hogy biztosan picit szerkesztve vannak a képek, mert kizárt, hogy a valóságban is ilyen... amikor megérkeztünk ledöbbentünk. A valóságtól. Sokkal szebb volt!  Lehet, hogy nagyon giccsesen hangzik, de pontosan naplemente környékén értünk oda. Amikor kiszálltunk a kocsiból, nem hittük el, amit látunk. Azóta is csak mosolygunk, ha eszünkbe jut. 
 
Egy kedves lány jött elénk a bejárathoz, ő mondta, hogy a borászatban tudunk majd bejelentkezni. Ott találkoztunk veled és a véletlenül épp ott lévő magyar csoporttal és Laurával is. Azonnal ízelítőt kaptunk az olasz vendégszeretetből, mivel szinte rögtön asztalhoz ültettetek minket, és mi is részt vehettünk a 3 fogásos vacsorán, és végig kóstolhattuk a mennyei boraikat.
 
Laura és Stefano hihetetlenül kedves volt. Egyik este még Stefanoval is váltottunk pár szót, annak ellenére, hogy ő nem beszél angolul, mi pedig nem beszélünk olaszul. Előkerült a google fordító. :)
 
Soha nem felejtem el, amikor kinyitottam a zsalut az első reggelen, és csak bámultam a tájat. A szőlősorokat, a dombokat. Az ezer színben pompázó őszi tájat. Mese szép volt!
 
Az egy hetünk dióhéjban:
 
Az első estét Triesztben töltöttük, egy éjszakára foglaltunk szobát (Hotel Miramare) Ez volt kb félúton Budapestről. Nem is baj, hogy így döntöttünk, mivel az indulást követően elromlott az autó, így nagyon sok időt veszítettünk. A délelőtt folyamán megnéztük a Miramare kastélyt, a hotelünk 10 percre volt gyalog. Innen indultunk tovább Toszkána felé. 
 
Laura birtoka és a borászat a település szélén, a dombok között található. A környezet gyönyörű, a szállás jól felszerelt és tiszta, kényelmes. Mi az ősz végén utaztunk és az esték hűvösebbek, féltem tőle, hogy fázni fogok. A szekrényben találtunk plusz takarót, így azt is elővettem, nem volt semmi gond. 
 
Az utunk során az alábbi városokat látogattuk meg:
 
Pisa -  A parkolás nagyon kaotikus volt. Éppen több helyen is útfelújítások voltak, így több helyen nem tudtunk elmenni vagy megfordulni, a GPS be is vitt minket olyan helyekre,, ahonnan nem hittük, hogy valaha kijutunk. Végül az Arno mellett találtunk parkolót. (fizetős)
A városban azt a teret látogattuk meg, ahol a Ferde torony is található (Piazza dei Miracoli) . Az épületek csodálatosak, de a valóságban sokkal kisebb a tér, mint ahogyan elképzeltük a képek alapján. Nagyon szép időnk volt, rengetegen voltak a téren. A városba egyebet nem is néztünk meg. Megegyeztünk, hogy ezt mindenképpen látni kellett, de maga a város nem lopta be magát a szívünkbe. Inkább tovább indultunk San Gimignano-ba.
 
San Gimignano - Az egyik legszebb hely, ahol jártunk. Leírhatatlan a hangulata, bakancslistás, mindenkinek el kell mennie ide egyszer. De inkább többször! :)
Maga az oda vezető út is mesébe illő. Kanyargós utak, ciprus-sorok, szépen felszántott, a barna és az arany minden árnyalatában játszó földek... és egyszer csak az egyik domb mögül felbukkan a város. Félre is álltunk egy pár percre, hogy megcsodáljuk. A város a hegy tetején, égbe törő tornyaival, szinte integet az embernek, hogy menjünk oda. 
A parkolás szerintünk jól lett itt megoldva, több fizetős parkoló is van a városfalnál. Azonnal találtunk helyet is.
Hatalmasat sétáltunk, ebédeltünk, elvegyültünk. Elfogyasztottuk a legfinomabb Tiramisu-t, amit eddig ettünk. Felmásztunk a város legmagasabb tornyába is, ahonnan elképesztő volt körbe a kilátás. 
 
A következő napot Veled töltöttük. Igazán tartalmas és érdekes nap volt. Ha lehetne, azóta is csak olajbogyót szüretelnénk. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a programokat, és fogjuk is.
Maga a városok amiken keresztül mentünk csodásak. Lajatico szintén megér egy kirándulást az arra járóknak, nagyon szép. 
 
Következő napon Firenzébe látogattunk el. 
Maga a közlekedés számunkra kaotikusnak tűnt a városban. Igyekeztünk minél hamarabb leparkolni, ez sikerült is az oldaladon talált parkolók egyikében, egy mély garázsos parkolóban (a nevére sajnos nem emlékszem), de az állomástól kb egy saroknyira volt.
 
Innen valóban csak pár perc séta volt a város. Hihetetlen meleg volt aznap, szép idő volt. Furcsa módon, október végén pólóban sétálgattunk. 
Körbe sétáltuk a város. Felkerestük a múzeum előtt lévő Dávidot, végig sétáltunk a Ponte Vecchio-n, felsétáltunk a Piazzale Michelangelo-ra. Ez is kihagyhatatlan, elképesztő a kilátás. Innen tovább sétáltunk a tetőn lévő templomhoz. A város látványa, ahogyan a hatalmas dóm kiemelkedik az épületek közül, mindenképpen látni kell.
 
Másnap indultunk Cinque Terrére
A terveink szerint hajóval szerettünk volna végig menni, majd az utolsó városból vonattal vissza. A kikötőben sajnos nem álltak bent a hajók. Vagy lekéstük, vagy nem is indultak, elég rossz volt az idő aznap. Így visszamentünk a kocsihoz, megkerestük a vonat állomást. Itt kiderült, hogy aznap sztrájk volt. Szerencsére többen ennek ellenére is dolgoztak, de felhívták a figyelmünket arra, hogy lehetnek nagyobb késések.
Sajnos idő híján, csak egy várost kerestünk fel az öt közül. Vernazza-re esett a választás. 
Ez a hely szintén bakancs listára való. Még így is, hogy nagyon fújt a szél és be volt borulva, megvolt a saját hangulata. A tenger vadul csapkodta a mólót. A színes házak a hegy hasadékában vigyázzban állva hallgatták a morajlást. Ebéd után felmásztunk a város felett lévő turista útra, ahonnan felülről is megnézhettük. Akkor ott kijelentettük, hogy ez a hely is eleve photoshoppolt, már a valóságban is. Kihagyhatatlan. Megfogadtuk, hogy a következő utunk során biztosan itt töltünk 1-2 éjszakát, hogy legyen elegendő időnk végigjárni és megismerni ezt a helyet. És persze a többi várost is.
 
Hihetetlenül hangzik, de az utolsó estén volt időnk arra, hogy azt a települést is körbe sétáljuk, ami csak pár méterre volt tőlünk. Nagyon kedves kis hely, ahol a helyiek ránk köszönnek az utcán, mintha csak ott laknánk valahol. 
 
Aznap este fájó szívvel mentünk le a borászatba Laurához elköszönni. Megkérdeztük, hogy van e lehetőség vásárolni az ő olíva olajukból. A válasz természetesen igen volt, de megkért minket, hogy előtte kóstoljuk meg. Hipp hopp ott termett 2 boros pohár a megismert borok közül a kedvencünkkel, és a szokásos kenyér az alig egy hetes, friss olajjal. Mennyei volt!
 
Másnap reggel még összetalálkoztunk, elköszönésként kaptunk ajándékba egy üveg bort, amit biztosan jeles alkalomkor fogunk elővenni. 
 
Hazafelé látogattuk meg Volterra-t. Szintén elképesztő hely, ahogyan a barna téglákból épült város találkozik a zöldes, barnás dombokkal. Nagy sétát követően megebédeltünk és indultunk hazafelé.
 
Egy estére foglaltunk szállást a Garda-tó mellett található Lazise nevezetű városban. Mindenképpen szerettünk volna hazafelé is fél úton valahol megállni. A város picit messzebb volt a fél úttól, de a tavat és a körülötte lévő hegyeket mindenképpen szerettük volna látni. Nagy szerencsétlenségünkre, még Volterra és a tó közötti fél úton elkezdett szakadni az eső, ami végig kitartott. Az eső ellenére, az odaérkezést követően elővettük az eső kabátot és sétáltunk egyet a városban, majd megvacsoráztunk. 
 
Másnap reggel indulás előtt, még visszamentünk a tó partjára, de a kilátás sajnos nem szerette volna megmutatni magát, nagyon sötét, ködös, felhős volt az idő. Az szakadő eső szinte hazáig kísért minket. Maga a város nagyon szép, mindenképp érdemes meglátogatni.
 
Ezt követően indultunk haza Budapestre.
 
Rengeteg élménnyel és szépséggel lettünk gazdagabbak. Toszkána maga a csoda! Örökre szerelembe estünk! Biztosan visszatérünk még.
Még egyszer nagyon szépen köszönjük a sok segítséget, tanácsot és az együtt töltött napot! 
Reméljük, hogy még találkozunk!
Üdvözlettel:
Szilvi & Balázs

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145