A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Ibolya utazása

Egy pár utazásai Firenzében és a Chianti részen, Siena és Arezzo, Cortona volt a cél, Pisa, a tengerpart is belefért, Ezen a fura-időjárású július végén, amikor eső és hőség is volt. Olvashatunk az autóbérlésről is!

2014 júliusi útról:

Szia Viki!

Két hete jöttünk haza, épp ideje, hogy megint jelentkezzek. :)
Az utolsó két éjszakát Pisaban töltöttük egy angol hölgynél, B&B megoldással. A hölgy és a fia nagyon kedvesek voltak, kényelmes volt a szállás, tényleg nem panaszkodhatok, de a 2 nap alatt végig csak arról beszélgettünk Tomival, hogy "Matteonál már biztos kinyitott az étterem, már betették a zongorazene kazettát, lassan 11óra, már biztos kint fociznak a gyerekek a piazzán, bezzeg ott háromszor is megkérdezték a reggelinél, hogy milyen kávét kérünk, stb".

Szóval olyan volt, amikor eljöttünk Maettotól, mintha otthonról kellett volna eljönni. :(
Imádtuk a hotelt és a várost is. Az utazás előtt ragaszkodtam ahhoz, hogy találjunk egy kicsi házat valahol vidéken, mindentől távol, de így utólag el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok, hogy ezt a hotelt ajánlottad nekünk.

A második nap busszal bementünk Firenzébe. Az úton végig csak bámultam, nem tudtam elhinni, hogy a képeslap toszkán táj tényleg létezik. :) Meg azt sem, hogy a szűk szerpentinen a buszsofőr hogy száguldozik és előre dudál a beláthatatlan kanyarokban. :)

Firenzében bementünk a Dómba, de a kupolát kihagytuk, átsétáltunk az Uffizihez, ahol jegyfoglalás nélkül is csak 20 percet kellett várni a bejutásra. Bent először minden képnél megálltunk, elolvastunk minden tudnivalót. Két és fél órával később viszont már csak lézengtünk a termek között. Rettenetesen tömény volt az ott töltött idő. Átsétáltunk a Ponte Vecchion és a túlparton megvacsoráztunk. Aztán visszasétáltunk a Mercato Centrale-ig és már indult is az utolsó busz vissza Imprunetaba. Nem akartunk rohanni, nem akartunk mindent kötelezően megnézni, úgyhogy kimaradt a Dóm kupolája, a Pitti Palota és jó lett volna Fiesoleba elmenni. Meglepődtem magamon, de engem Firenze annyira nem nyűgözött le, mint vártam. De valószínűleg ebbe belejátszott az, hogy nagy volt a hőseg, millió túrista volt mindenhol és lépni alig lehetett az árusoktól, akik mindenhol gagyit árultak. Jó lenne majd valamikor, egy nyugisabb időpontban visszamenni Firenzébe. Bár nem tudom, ott van-e ilyen.

autobérlés: Másnap reggel visszamentünk Firenzébe az autóért. Talán hasznos infó lehet másoknak, hogy ha a reptérnél bérelnek autót, akkor azt úgy tudják felvenni, hogy ki kell menni a reptérre, nem messze onnan, ahol letesz a reptéri busz, van egy kis épület, kiírva, hogy car rent és a különböző cégek nevei. Itt meg kell várni a kisbuszt, ami 15 percenként jár és kivisz az autókölcsönző telepre kb. 10 perc alatt. Mi a Firefly-tól béreltünk, az ő nevüket nem találtuk, de aztán egy férfi segített, ő is onnan bérelt és kiderült, hogy a Firefly a Hertz alcége ( az autóbérlő cégeknek vannak irodáik a Borgo Ognisanti utcában is- a szerk)  Itt is volt egy kis fennakadás, mert zárolni akarták pénzt a kártyánkon, de nem sikerült. Felhívták nekünk a bankot, akik szerencsére nem vették fel, mert közben kiderült, hogy 1510 eurót akarnak zárolni, de ennyi pénz nem volt a kártyánkon. Kiderült, hogy van B opció is. 300 eurót zároltak és naponta levontak 9 eurót. Nem is értem, hogy miért nem ezzel kezdték...

Végül kb. másfél óra alatt a bérelt autóval elértünk Sienába. Tudtam, hogy szép, régi város, de erre nem számítottam. Azóta sem találom a szavakat, de gondolom, ez nem meglepő. :) A házak, a Campo, a Dóm... Itt felmentünk a csonka falon lévő kilátóba. Szerintem nem vette észre senki, de Neked bevallom, hogy potyogtak a könnyeim. Nagyon nem akartam elindulni Sienaból, muszáj lesz ide is visszamenni, szeretném látni a várost este is. Innen Imprunetaba a 222-es úton mentünk vissza és megálltunk körülnézni Greve in Chiantiban.

Vasárnap Arezzoba mentünk. Az odáig vezető szerpentin nagyon durva volt. :) 2óra körül értünk oda, rajtunk kívül szinte senki nem volt az utcán, nem volt nyitva semmi. Sétáltunk egy órát, de nekem már nagyon mehetnékem volt, mert Cortona következett. Nálam a Napsütötte Toszkánával kezdődött 10 éve a Toszkána mánia és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ott vagyok. Ahogy mentünk fel a szerpentinen, a rádióban a Dirty Dancingből a Time of my life szólt. Annyira nevettem és megint potyogtak a könnyeim. :) Nagyon jól éreztem magam Cortonában. Fantasztikus fagyit vettünk, amivel én felsétáltam a városháza??? lépcsőjére és leültem. Amíg megettem a fagyimat, senki meg sem közelítette a lépcsőt, mintha tudták volna, hogy ez most a time of my life. :)
Csak most néztem utána, hogy egy kis sétával elérhető lett volna Bramasole. :( Na, majd legközelebb.

Még nagyon szerettem volna Montepulcianoba is elmenni, mert ott forgatták a Szentivánéji álmot, amiről a szakdolgozatomat írtam, de eső készülődött és a 2 órás szerpentin visszafelé is ijesztőnek tűnt, úgyhogy inkább elindultunk haza. Végül a gps az autostradan vitt minket, amit nagyon nem bántam, mert már rettenetesen fáradtak voltunk. Végül otthon jutott eszembe, hogy aznap volt az Andrea Bocelli koncert. Teljesen elveszítettem az időérzékem, azt hittem, másnap lesz, szóval Lajatico és környéke is kimaradt. :(

Hétfőn már hajnalban elkezdett esni az eső és délig esett. Neten megtaláltuk a Napsütötte Toszkánát, úgyhogy végre Tomi is megnézhette. Jól jött ez a kis pihenő, mert már teljesen ki voltunk purcanva az előző napok kilómétereitől. Délben aztán elindultunk, lementünk egész Radda in Chiantiig. Sétáltunk, ettünk egy nagyon jó lasagnet és csináltam rengeteg fényképet. Gyönyörű az a városka. Visszafelé pedig hirtelen ötlettől vezérelve felmentünk Panzano in Chiantiba. Rajtunk kívül még 3 ember volt az utcán és egy önsétáltató kutya. Sütött a nap, de végre nem volt már hőség és az égen még ott voltak a viharfelhők. Gyönyörű volt a kilátás a kőfalról. A közelben egy ház egyik ablakában volt egy nagy szélcsengő, csak azt lehetett hallani, egyébként tökéletes csend volt. Visszavittük az autót Firenzébe, ami nagyon kalandosra sikeredett és gratisz összehoztunk egy 45 perces Firenze-külterület túrát is egy eltévesztett kanyar miatt. Teljesen leizzadtam, mire végre leadtuk az autót, Tomin is láttam, hogy kicsit kikeszült az indexet nem ismerő, vezetés közben sms-t író sofőröktől, az autók között száguldozó motorosoktól. Durva volt...

Este megvacsoráztunk a hotelben Matteonál, utána pedig még sétáltunk egy nagyot, pedig alig álltunk a lábunkon. Másnap reggeli után még elmentünk ajándékokat venni és én nagyon nem akartam kijelentkezni. Matteo addigra összekészített nekünk 3 üveg bort és egy üveg olivaolajat. Alig tudtuk becsukni a bőröndünket. :) A hotel éttermében 3 szor vacsoráztunk. Nagyon finom volt minden (a minestrone helyett a ribolita az új kedvencem), nagyon jófej volt a pincér, tetszett neki, hogy bár nem tudok olaszul, mégis mindent megpróbáltam olaszul mondani. :) Ha jól emlékszem, a végszámla az előleggel együtt 500 euro lett, de úgy érzem, az ott töltött idő minden centet megért. Egy negatívum volt, a hülye szúnyogok. A második éjszaka teljesen összecsipkedtek minket, T. egyáltalán nem takarózott be, őt teljesen telecsípkedték. A következő éjjel 2 óra körül megébredtünk, mert rengeteg szūnyog zümmögött kórülöttünk. Úgyhogy az éjszaka közepén nekialltunk törölközővel vadaszni. Vagy 30 szúnyogot elkaptunk. Másnap kiderült, hogy kellett volna lennie a szobánkban konnektorba dugható szúnyogriasztó, de valamiért nem volt. Estére már kaptunk, és egy sprayt is, amivel kinyírtunk minden szúnyogot.

Nagyon megszerettük a családot, hihetetlenül édesek. Matteoval nem sokszor találkoztunk, de Martinaval és Tomassoval hosszabban beszélgettem. Az első este adott 6 könyvet a házi könyvtárból, amiket vittem magammal a kirándulásokra Zsiga Henrik könyve mellett. Roberta is nagyon segítőkész volt, Beppe pedig nagyon édes, bár vele hosszasan nem tudtunk beszélgetni. :) Ő volt a recepción, mikor kijelentkeztünk. Mikor kiléptünk az ajtón, Roberta utánunk futott, hogy ő is elbúcsúzzon.

Innentől én már eléggé befordultam, nem akartam elmenni. Firenzében másfel órat vártunk a transzfer buszra, aztán Pisában a helyi járatról a tömeg miatt nem tudtunk időben leszállni, úgyhogy jól eltévedtünk. Aztán a torony közelében ettünk valami borzalmasat, úgyhogy én mar nagyon nyűgös voltam, tényleg a sírás kerülgetett.
Viszont a Csodák tere kárpótolt. Mindenki nagyon vidám volt, csinálták a vicces képeket. A toronyban mindenki végig nevetett, ahogy mentünk fel,és le a lépcsőn. Utána sétáltunk egy nagyot, megnéztük a dómot, gondolom, mivel esteledett, már senkit nem zavartak le a fűről.

Másnap következett volna a Cinque Terre, de a neten azt olvastam, hogy nagy vihar lesz, ezért hosszas tanakodás után és fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk. Inkább kibuszoztunk a tengerparta. Fürödni nem tudtunk, mert nagyon hideg volt a víz, csak mezítláb sétáltunk a parton két órát. Természetesen szénné égtem. :)
Aztán beültünk a parton egy kis pizzériába, ahol senki nem beszélt angolul. Vicces volt, elgagyogtam mindent olaszul. :)
Visszamentük Pisaba, sétáltunk a belvárosban, aztán visszamentünk a toronyhoz és leültünk a Dóm lépcsőjére. Jó volt, akkor már nem akartam menni sehova. Még vásároltunk pár ajándekot, aztán visszamentünk a szállásra. Másnap hajnalban fél 5-re jött értünk a taxi és kivitt a reptérre.

Hű, most látom, hogy milyen hosszan írtam, ne haragudj, de most magamnak is legalább összefoglaltam az egy hetet.
Amit megállapítottam, az az, hogy nem létezik az a mesebeli Toszkána, amiről álmodoztam, de nem is baj. Toszkána tényleg létezik, sokkal valóságosabb annál, mint ahogy képzeltem, aránylag könnyen el lehet oda jutni és csak ez számít. Sok mindent kihagytunk az eredeti tervünkből, de így is annyi mindent láttunk, hogy eltart még mindent feldolgozni. Gyönyörű a táj, az emberek hihetetlenül kedvesek, hatalmas élmény volt ez az egy hét és biztosan újra el fogunk meg oda utazni. Nagyon szerencsés vagy, hogy Toszkánában élhetsz. Kellett volna még egy hét, hogy kényelmesen teljesítsük a terveinket, de legalább maradt még látnivaló a következő alkalomra is. :)
Negatívum alig van, talán annyi, hogy túl sok volt a túrista, ijesztő az autós közlekedés es tényleg sziesztáznak, ami tök fura. :) de a végére már ezeket a dolgokat is megszoktuk. :)

Szóval nagyon szépen köszönöm, hogy a segítségeddel ilyen élményben lehetett részünk. Sok sikert a további munkádhoz és jelentkezünk, ha megint Toszkána lesz az úticél! :)

Ibolya és Tomi

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145