Pitigliano, Sorano a tufára épített városok - 'le cittá del tufo'. Történetük, félépítésük is egész hasonló, közel vannak egymáshoz minden értelemben hasonlóak de mégsem. Fantasztikusak, én nem tudok betelni velük! Kár hogy olyan messze vannak tőlünk
Kezdjük azzal hogy bár majd 15 éve élek itt csak az utóbbi években jutottam el ide de most belehúztam- 4 évben 3szor mentünk le vagyis minden ősszel. A tapasztalataim azt mutatják hogy októberben is sokan vannak erre felé, nem tudom nyáron mennyivel rosszabb (vagy éppen jobb) a helyzet, talán akkor többen strandolnak. A terület általános jellemzője a sok szőllőültetvény és az olajfák sora, itt kevésbé dombos inkább hegyes a táj sok kanyargós úttal és épp ezért fantasztikus kilátással a magyasabb pontokról. Az őszi levelek színei miatt talán még szebb volt ilyenkor. Itt is voltak kézművesek akik mindenféle vágodeszkát, fakanalat meg apróságokat árulnak, nekem tetszett a kerámiás bolt és voltak érdekes butikok extra ruhákkal és ékszerekkel is. Na de nézzük őket egyenként:
Pitigliano: A Kis-Jeruzsálemként ismert alig több, mint 3000 fős település Grossetotól nagyjából 80 km-re DK irányban fekszik. Látogatására elég egy fél napot szánnunk. Sovana és Soreno mellett az a város, amelyet cittá del tufo hívnak, azaz a tufa városának. Épületei beleolvadnak a sziklákba, amelyekre épült, olyan mintha azokból faragták volna és valóban van is benne igazság. A Lente és a Meleta folyók által öntözött zöld terület pedig még meseszerűbbé teszi ezt a falucskát. Nem véletlenül került fel Pitigliano Olaszország legszebb falvainak listájára.
Már az etruszkok idején is lakták. Később az Aldobrandeschi család fennhatósága alá tartozott, majd Anastasia Aldobrandeschi 1293-ban feleségül ment Romano Orsinihez és a házasságba hozományként vitte ezt a területet, Pitigliano pedig megyeszékhely lett. Ezután évszázadokig az Orsini családé volt, akiknek folyamatosan meg kellett küzdeniük a területért Sienéval, Orvietóval, majd a firenzei Mediciekkel. Végül 1604-ben a Toszkán Nagyhercegséghez csatolták. A Medicieket azonban nem érdekelte a város, ami így csak később, a XVIII. században kezdett kicsit élénkülni a Lorena-k idején.
Pitiglianot Kis Jeruzsálemnek pedig azért hívják, mert jelentős az itt élő zsidó közösség. Már a XVI. században Pitigliano nyújtott menedékhelyet a zsidó kisebbségnek. Egy teljes zsidó negyed van itt, olaszul ghetto: kóser hentessel, sütödével, pincékkel, a közösség életének színtereivel és zsinagóga is. Ez utóbbi 1598-ban épült, és habár a II. világháború alatt bombatámadások érték, mára sikerült helyreállítani. Szombaton azonban ezek a látnivalók zárva vannak. Ja és gyakran állnak itt katonák gépfegyverrel a szűk utcában, mi is láttunk mindig.
A kis települést több mint 60 vicoli, azaz szűk utcácskák szelik keresztül-kasul, mindenféle bolttal, ahol helyi termékeket árulnak. Ezek egyike a helység büszkesége: a Bianco di Pitigliano, az régió egyik legfinomabb fehérbora.
Ünnepek:
- minden év március 19-én van a Torciata di San Giuseppe, amikor egy csapat makaráns férfi elégeti a telet jelképező bábut. A máglyát körbetáncolják ezek a középkori ruhába öltözött férfiak akik a fákylákkal megvilégított utcán vonulnak fel.
- május egyik vasárnpaján (60nappal Húsvét után) rendezik az Infiorata nevű ünnepet, Corpus Domini körmenet napján. A belső kis utcákat virágszőnyeg fedi, a színes szirmokból, levelekből fantasttikus képeket, mintákat raknak ki napokon keresztül.
- augusztus utolsó hetében van a Petilia fesztivál, koncertekkel, étellel-itallal.
- szeptermber természetesen itt is van borfesztivál
- szilveszterkor nagy utcabál és tüzijáték várja a szórakozni vágyókat
Érdemes végigjárni a város közelében a Le Vie Cave-t, vagyis az etruszkok által tufákba vájt utakat, de akkor, ha azok nem vizesek és csak megfelelő lábbeliben. Mi több ilyet is megnéztünk, ki vannak írva az utak mentén főleg az etruszk romkertek, sírkertek közelében.
Sorano: A másik kisváros a tufába vájt jellegzetes épületeivel, úgy is nevezik hogy a toszkán Matera- utalva ezzel az igazi, dél-olasz Matera városára. Története megegyezik Pitiglianoéval: már az etruszkok idején lakott volt, évszázadokkal később pedig az Aldobrandeschi családtól házasság révén, hozományként került az Orsini-ak tulajdonába. Ez utóbbiak hatékony erődöt építettek, mely sikerrel védte meg a várost, és amely a mai napig is uralja a város képét.
Sorano történelmi belvárosában pedig a Masso Leopoldino az óratoronnyal foglal helyet. Ide érdemes felsétálni, gyönyörű a kilátás a tájra. Mi felmentünk a 'punto panoramico' táblát követve a véros közepén magasodó fenti teraszra ahonnan minde irányban belátni az utcákba - eleve fantasztikus de ha mindez naplementekor történik mint velünk akkor meg egyszerűen libabőrös érzés- lásd a képeimet.
Itt is jelentős számú zsidó kisebbség élt. Még a Mediciek alakítottak ki itt egy zsidó negyedet a XVII. században, de két évszázaddal később a zsidók elhagyták a települést, néhány épület a negyedben azonban még mutatja egykori jelenlétüket.
Innen, ha a Porta dei Merli-n keresztül kisétálunk a városból, a Lente folyó irányába, akkor az etruszkok által tufába vájt romantikus utak, a le vie cave egyikén találhatjuk magunkat. Akár itt, akár Pitiglianóban érdemes felfedeznünk egy-egy ilyen, gyakran zöld növényzettel takart „utcácskát",amelyek etruszk sírokhoz is elvezetnek.
Hozzászólások
...használd nyugodtan a leírásokat..
...A Saturnia vízeséshez lementünk, de a gyerekeink leszavazták a fürdést (kamaszok...) - pár fotót azért készítettünk. A parkolóért nem kellett fizetni. Sokan kempingeztek, grilleztek. A zuhanyzási lehetőség is megvan. (Ha jól emlékszem, 1 vagy 1,5 €)
....
Természetesen Pitiglianot és az etruszk emlékeket sem hagytuk ki. Pitigliano csodás (Manciano felől érkezve az utolsó kanyaroknál kialakítottak több leállóhelyet is, ahonnan megcsodálható/lefotózható a sziklára épült város.) Bár húsvét vasárnap voltunk, sok-sok ember volt, de nem nyomasztóan. Mi nem az óváros közelében parkoltunk, hanem kicsit feljebb, de 10-15 perc alatt bent voltunk.
Egy leírásban olvastam, hogy át lehet menni gyalogosan az "etruszk úton" Sovanaba. Az utat - másokkal egyetemben - nem találtuk meg. Nem csak mi kerestük, sok olasz és más külföldi is. Valószínűleg létezik, de nincs jelölve a város határában, hogy merre kellene indulni; vagyis van 1-2 kopott tábla, de már olvashatatlanok.
....Ezen a napon voltunk Soranoban is (és visszamentünk Sovanaba is). Kihalt volt mindkét hely; mintha csak idehaza Hollókőn járnánk egy hétköznap... De varázslatos a városok atmoszférája. Azt gondolom, ha vki arra jár, nem szabad kihagyni!
Orbetelloban is voltunk, igaz inkább csak sétálgattunk. (A város sziget felé eső részén tettük le a kocsinkat.) Majd elindultunk a szigetre. Kocsival nem lehet körbemenni! .... Találtunk viszont egy kis kellemes partrészt, ahol többen is fürödtek, napoztak - persze mi is.
...Ezt a hetet úgy terveztük, hogy a városnézés és a természetjárás egálban legyen. Azt gondolom, hogy Toszkana ezen részén ez tökéletesen adott. (Bár egy túratérképet vagy vmi hasonlót érdemes beszerezni.)
Próbáltam rövid lenni, de látom, hogy jó hosszúra sikerült a levél. Apropo: volt, ahol a 16 éves fiam még gyerekjegyet kapott, volt ahol felnőttet; volt ahol családi kedvezményünk volt...)
Jó hétvégét!
Alida
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.