A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

elmesélem a toszkán motoros túránkat

Toszkána hullámzó dombjai  - György leírása 

A toszkán dombvidéken olajfák, szőlők, napraforgók, magasba törő ciprusok váltják egymást, a dombtetőkön pedig apró, sok száz éves falvak és városok virulnak, amelyekben minden ház eredeti és közel nyolcszáz éves. A napsütötte Toszkána a rejtélyes etruszkok, a csodás reneszánsz, a vérpezsdítő chianti és a kiváló olasz konyha hazája.

Legalábbis ezt sugallja az a hatékony marketing gépezet, amihez hasonló leginkább a francia Provence-nál működik, és amire rásegítenek azok a vadul teljesítményorientált McDonalds's-on felnőtt amerikai tollforgatók (Phil Doran, Frances Mayes, Elizabeth Adler), akik rengeteg pénzből ebben a számukra idegen, sziesztázós, kapcsolatorientált, nagyon szociális világban kezdtek új életet, amikor a régivel valami gond adódott.

Jártunk már Toszkánában...... Ezúttal azonban motorosokkal jártam be a vidéket és a szokásos társasági élmények mellett elsősorban a következőket vártam az úttól:
•Találok valami tényleg ehetőt Olaszországban
•Megismerkedem a chiantival
•Jó bort iszom 10€ alatt
•Felfedezem a Toszkána dombjain és hegyeiben kanyargó legkeskenyebb (de még aszfaltozott) utakat
•800 éves városokban árnyékos kávéházi asztaloknál cappuccino mellett bámulom, hogy hogyan élnek a helyiek
•Készítek néhány szörnyű giccses fényképet a lágyan hullámzó színes toszkán dombokról

Még januárban vettünk egy házat Toszkána szívében, Sienától délre, Chiusdino mellett, medencével, olyan pázsittal ami csak a mesében létezik, hatalmas birtokkal, minden luxussal felszerelve. Igaz, hogy csak egy hétre vettük, és igaz, hogy csak bérbe és egyszerre tizenhatan, de egy hétig nagyjából úgy éltünk, mint azok az amerikai milliomosok, akik gyakran vásárolnak errefelé hasonló házakat, bár általában hosszabb időre.

A ház tipikus toszkán épület volt, kívül kővel és téglával borított hatalmas, szabályos hasáb lapos tetővel, nyers fából ácsolt ajtókkal, ablakokkal. A földszinten óriási nyitott terek, minden furfanggal felszerelt konyha, az emeleten a lakószobák kő és tégla padlóburkolattal, fagerendás födémmel. Olyan hely volt ez, amelyhez különösen jól illettek Van Gogh festményei és Bach zongoraművei. A zene a plafonba rejtett hangszórókból áradva betöltötte az egész földszintet. A XXI. századi berendezés alig használt, a vendégkönyvben az első bejegyzés tavalyi. Loredana, a macedóniai gondnok részletesen elmagyarázta a használati utasítást. Ő a családjával a melléképületben lakott, nappal szinte észrevétlenül mozogtak, itt-ott feltűntek seprűvel a kezükben és rendezgették az udvart, tisztán tartották a medencét.

Kiutazás

Egy májusi szombaton érkeztünk; volt, aki motorral, volt, aki trailerrel jött, és egy kísérőautót is hívtunk, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Utasnak Katit hoztam magammal, két keréken jöttünk FJR-rel, két nap alatt több mint 1.000 km-t Ausztria és a Dolomitok nemzeti parkjain átvágva. Útközben aludtunk egyet az osztrák Alpokban.

Amikor a Firenze–Siena gyorsforgalmi útról letértünk Poggibonsinál és felhajtottam a sisakom plexijét, azonnal megrohant Toszkána bódító virágillata. A toszkán mellékutak sima aszfaltszalagját és rendkívül bonyolult vonalvezetését látva már úgy gondoltam, hogy bármi következhet, megérte ide jönni.

1. nap – 2008. május 25. vasárnap

Vasárnap Massa felé indultunk, hogy a 439-es utat bejárjuk Volterráig, aztán a 68-ason kelet felé haladva meglátogassuk Sienát. Ezeket a térkép szinte végig látványos utaknak jelöli.

Volterrában csak egyórás villámlátogatást tettünk, ami egy rövid sétára és egy fagylaltra volt elég. A motorokat az óvárosba vezető utcában sikerült elhelyezni, közel a főtérhez. A Bandidos MC Italy fekete bőrruhás coloros csapata Pisából bezzeg bevonult a dóm kapuja mellé és ott parkolták le a főként Harley Davidsonokból álló tarka flottájukat.

A városkában nagyon nagyok a szintkülönbségek és sok a meredek utca. Ezekből csak keveset vállaltunk be, pedig megéri megmászni őket: a falakról nagyon szép a kilátás. A városfal alatt a római színház maradványait madártávlatból fényképeztük. Zsuzsa egy felismerhetetlenségig elkopott malacot keresett az útikönyv utalásai alapján, Zoli meg eltűnt egy kínzóeszköz múzeumban, amiből errefelé minden harmadik utcában van egy. Ez a tény azt sejteti, hogy a középkorban a spanyolcsizma errefelé olyan elterjedt lehetett, mint manapság a szobabicikli.

A 68-ason kelet felé tartva beugrottunk San Giminanóba, a tornyok városába. Két központi tere közül a Piazza del Cisterna a nagyobb és látványosabb, közepén a díszes kúttal. Közvetlenül mellette található a Piazza del Duomo, a Dóm tér, ahol végül a társaság nagyobbik része leült kávézni, amíg egy kisebb különítmény felmászott a város legmagasabb tornyába. A kilátás megéri az egyébként sem túl sok lépcsőfok megmászását. A torony a helytörténeti múzeum része, a belépőjegyért 5 €-t kell fizetni. San Giminanóban másfél órát töltöttünk el, ami elég volt ahhoz, hogy kipipáljuk, kevés ahhoz, hogy megismerjük.

Siena viszonylag nagy város, hosszan keresgéltük a legmegfelelőbb parkolóhelyet, míg végül egy helyi robogós útba igazított minket. A két óra, amit a városra szántunk csak arra volt elég, hogy rövid látogatást tegyünk a főtéren, a Piazza Il Campón, meg a Dóm téren. Siena az évente kétszer, júliusban és augusztusban megrendezett Palióról, a főtéren körbe rohanó lóversenyről híres, de a maskarás, zászlódobálós, dobosoktól hangos felvonulásokból egész évben nincs hiány.

Este korán hazatértünk és kipróbáltuk a medencét, amíg Péter egy kartonra való tojásból rántottát készített nekünk.

2. nap – 2008. május 26. hétfő

Reggel korán indultunk észak felé a 22-esen, az autópályákat, Sienát és Firenzét gondosan elkerülve, majd az útikönyvek által nagyon dícsért 70-es úton közelítettük meg Arezzót. A 70-es a hegyekben, a Parco Nazionale delle Foreste nemzeti park felé tart. Motoros könyveim szerint ez a terület az egyik leglátványosabb vidék. A 71-es, a 310-es és az 556-os utak vezetnek át rajta, és elég egy pillantást vetni a térképre ahhoz, hogy kiderüljön: keresve sem találnánk ennél jobb helyet a motorozáshoz egész a Dolomitokig. A nemzeti parkban szinte minden út zöld csíkos jelzést kapott. Érdekes látnivalók a gát Ridracolinál és La Verna, ahol Assisi Szent Ferenc sokáig remeteként élt.

A 70-es mellett, a hegyek között egy kis étteremben gyors szendvicseket készítettek nekünk a háziak. Papírvékony füstölt sonka, két szelet sótlan, kemény héjú kenyérszelet között – ez az egyik legegyszerűbb toszkán specialitás.

Poppinál legszívesebben az erdők felé fordultam volna, északnak, de a társaság Arezzót és Cortonát akarta látni. A 71-es itt síkságon halad, sűrűn lakott területeken. Cortonában a főtér mellett sikerült parkolni. Zoli vigyázott a motorokra és távollétünkben ő magyarázta el a rendőröknek, hogy épp csak egy pillanatra szálltunk le és máris megyünk tovább. Találgattam, hogy egy Bandidos MC tag mit csinálna egy ilyen helyzetben? Cortona nem sok látnivalót tartogat, de érdemes ott elidőzni, ráhangolódni a városra. Üldögélni kell a dóm lépcsőjén vagy a kávézók egyikében, lenézni a város alatt dél felé elterülő síkságra, hagyni, hogy ránk esteledjen és egy chiantival megkoronázni a napot.

Nekünk sjanos még volt 110 km-ünk hazáig, amibe Cortona alatt a GPS néhány földutat is beleszőtt. A 146-os szintén látványosnak jelölt és valóban nagyon jól motorozható úton Montepulciano és Pienza érintésével tértünk vissza. Ezek is megértek volna egy rövid megállót, de fél nyolckor már várt minket otthon az azúrkék medence 22 oC-os vize és a vacsora, ezúttal extra finom, hazai alapanyagokból készült lecsó.

3. nap – 2008. május 27. kedd

Elba szigetét az olasz csizmától mindössze 10 km választja el, a Toremar és Moby kompjáratai nem egész egy óra alatt jutnak el Piombinóból Portoferrárióba. Mi 10 órakor hajóztunk be és 18:45-kor mentünk visza, a kompok kb. óránként járnak. A jegyeket már jóval a kikötő előtt is árulják az útmenti jegyirodák, a hajóút ára oda-vissza motoronként kb. 40 € és személyenként kb. 30 €.

Portoferrárióból indulva az óramutatóval ellentétesen haladva körbejártuk a szigetet. Marciana Marina felé indultunk és első megállónk a Monte Capanne hegyre tartó kötélpálya, ami Poggino falu után és Marciana előtt található. A kosaras felvonóval az 1018 m-es hegyre kb. 15 perc alatt jutottunk fel, fejenként 6 €-ért, és egy gyors csoportkép után már siettünk is visszafelé, mert a felvonót 12:45-kor leállítják két órára. Fentről szép kilátás nyílt az alattunk fekvő településekre és a tengerpartra.

A meredek sziklás nyugati parti úton élénk volt a forgalom, gyakran előzgettünk, de ez a szakasz bizonyult elbai látogatásunk leglátványosabb részének. 60 km-nyi motorozás után Marina di Campóban álltunk meg egy finom homokos tengerparti strand éttermében ebédelni. Először sárgadinnye került az asztalra sonkával, majd mindenféle pizzák, kicsit vékonyabb tésztából, mint amihez itthon hozzászoktam. Desszertként fagyit ettünk, de már 20 km-rel odébb, Porto Azzurróban. Utána megkerültük a keleti oldalt is, és Cavo után egy kevéssé látványos és sokszor göröngyös erdei úton hajtottunk vissza Portoferrárioóba.

Ebben a forgalmas kikötővárosban található a sziget egyik fő látványossága, Napóleon háza, de az idő rövidsége miatt mi beértük a néhány km-rel arrébb, San Martinóban látható villájával is. A belépő 6 €/fő volt, amiért a császár egykori szobáit és a villa alatt húzódó oszlopcsarnokot tekintjük meg, ahol bútorokkal és Napóleon korabeli politikai karikatúrákkal szórakoztatnak minket. Többen vélték úgy a csapatból, hogy láttak már káprázatosabbat. Igaz, hogy Napóleon sem rendezkedett be hosszú távra Elbán, alig egy év után visszaszökött Franciaországba.

A Moby Lally nevű komphajó hozott vissza minket Piombinóba, ahonnan az 1-es autópályán egészen a scarlinói lehajtóig kellett mennünk, mire a jobb oldalon találtunk egy nagyobb benzinkutat, de ott is csak automaták szolgáltak ki minket. Aki Olaszországban motorozik, annak célszerű megbarátkozni a pénznyelő automatás tankolás rejtelmeivel, mert sok kúton nincs kezelő, vagy rapszódikusan tartanak nyitva.

4. nap – 2008. május 28. szerda

Ezen a napon fürödni mentünk. A San Galgano–Roccastrada–Arcidosso–Saturnia útvonalon, többségében zöld csíkkal jelzett erdei utakon közeítettük meg Saturniát, hogy kipróbálhassuk melegvizes, kénes gyógyfürdőit. A falutól kb. 3 km-re van egy szabadtéri ingyenes fürdő, a Terme di Saturnia, ami az egerszalóki termálvíz kitöréshez hasonló. Teraszos elrendezésű, természetes medencékben fürdőzhetnek az ide látogatók, akik a bóvliárusok sorfala között bejutottak a vízig.

A fürdés után a Monte Amiata 1700 m-es csúcsához motoroztunk el. Toszkána egyetlen vulkanikus hegyét télen síterületként hasznosítják, nyáron azonban a kirándulók, kerékpárosok és motorosok veszik birtokukba a vidéket, így a szállodák is ennek magfelelően alakítják programajánlataikat. A Le Macinaie nevű szálloda előtt már parkolnak motorok, oldalán plakátok hirdetik, hogy szívesen adnak túrázó motorosoknak javaslatokat. Ide térünk be egy kis meleg ételre, amit – egészen kivételes módon – szieszta alatt fogyaszthattunk el.

Ebéd után a szintén sziklaszirtre épült Radicófani felé ereszkedtünk le a hegyről. Mire odaértünk, a V-Rod tankja majdnem kiürült. A legközelebbi bezinkutat a GPS a 10 km-nyire fekvő Contignanóban jelezte. Ez volt a második alkalom, hogy murvás úton motoroztunk Toszkánában. A V-Rod ban két deci benzin maradt, amikor begördültünk a falucska benzinkútjához, amely a hely nagyságához mérten meglepően jól felszerelt volt és nem is önkiszolgáló.

5. nap – 2008. május 29. csütörtök

Ma esőnapot tartottam, amíg a többiek megjárták Pisát. Pisában jó idő volt és a motorosok könnyen le tudtak parkolni a dóm közelében. Bejárták a Csodák mezejét (Campo dei Miracoli) és felmásztak a ferde toronyba (Campanile), amely a mellette álló dóm harangtornya. A középkorban még a harangokat külön toronyban helyezték el. A Campanile valószínűleg akkor is világhírű harangtorony lenne, ha nem lenne 4 méterrel odébb a teteje, mint ahol lennie kéne.

Tamás véleménye szerint egyszerűen bolond volt az az ember, aki 3 m mély alapot épített egy 56 m magas toronyhoz. Persze lehet, hogy szegény nem számított a környék laza szerkezetű talajára, ami már a dóm építőit is megtréfálta. A ferede toronyból jól látszik, hogy a dóm is elferdült már építkezés közben, csak nem annyira. A ferde harangtorony 2001 óta ismét látogatható, miután a másik oldalán kilazították a talajt és hagyták ellenkező irányba is dőlni egy kicsit. A statikusok szerint most kb. 300 évig nem lesz vele gond.

A toronyba szóló jegyet időre kell megvenni, kb. fél óra van a fel és lemászásra (lift nincs). Ajánlatos a csomagokat meg a bukósisakokat a kissé távolabbi csomagmegőrzőben elhelyezni, mert hiába álldogál az ember a jegykezelő mellett negyed órát, csak akkor szól, hogy a holmikat le kell rakni, amikor elindul a turnus fölfelé. Akkor aztán lehet rohanni, és a legnagyobb igyekezet mellett is 10 percet veszít az ember a 30 perces programból. Valószínűleg attól tartanak, hogy leleményes turisták esetleg megismétlik Galilei legendás dobását. Ma már megkérdőjelezik, hogy a tudós valaha is végzett volna a toronynál ilyen kísérletet, de a legenda mindig tartósabb, mint a valóság. Ki emlékszik például arra, hogy Galilei kísérletét David R. Scott 1971-ben a Hold felszínén is elvégezte? Pedig videóra vették, ahogy egy sólyom tolla meg egy kalapács egyszerre hulltak a porba.

A szemerkélő eső minket egész délutánig a házban tartott, csak késő délután szaladtunk ki egy kicsit, hogy két keréken ringatózzunk az árnyas dombok között, átguruljunk az apró falvak szűk sikátorain, és felfedezzük a táj rejtett szépségeit. Napnyugtakor sötétkékre változott az ég és sűrű felhők gomolyogtak Chiusdino felett. A lenyugvó Nap sugarai néha utat találtak a felhők között, és megvilágították a kis falu fakó kőfalait. Leonardo, Michelangelo, Dante ugyanebben a mennyei fényben gyönyörködhetett sok-sok évszázaddal ezelőtt. Az FJR halkan duruzsolva gurult az út fölé hajló fák lombja alatt, és még sötétedés előtt hazavitt minket.

6. nap – 2008. május 30. péntek

Utolsó Toszkánában töltött napunkon két csapat indult útnak, az egyik Firenzébe, a másik délnek, Pitigliano és Ortobello felé. A firenzei különítmény két út közül választhatott: a 2-es látványútként kanyarog Poggibonsitól észak felé, mellette azonban ott fut az ingyenes Siena–Firenze gyorsforgalmi. Keresztülverekedték magukat Toszkána fővárosának sűrű forgalmán, ami két keréken is némi megpróbáltatással járt. Motorral a fontosabb helyek jól megközelíthetők Firenzében, a parkolás is viszonylag könnyen megoldható volt. A legfontosabb látnivalók közel vannak egymáshoz. Arra valószínűleg nem jut idő, hogy az ember az Uffizi-palotát, a helyi szépművészeti múzeumot bejárja (kb. 2 óra), vagy egyáltalán bejusson (kb. 1 óra). A rövid látogatás alatt át lehet sétálni az Arno-folyó fölé épített Ponte Vecchio hídon, amin a firenzei aranyművesek üzletei sorakoznak. A Piazza della Signorát Itália legszebb terének mondják, amin a Palazzo Vecchio előtt ott áll Michelangelo Dávid szobrának másolata. A Vecchio-palotával szemben áll a Loggia del Mercato Nuovo, ahol a Kismalac kútjánál pénzt kell bedobni a vízbe, és meg kell simogatni a bronz vaddisznó orrát, hogy az ember visszatérjen Firenzébe. Kicsit odébb a Santa Maria del Fiore dóm, amelynek a kupolájába érdemes felmenni. Arrébb, a Santa Croce (Szent Kereszt) bazilikában Itália kiválóságainak a síremlékeit nézhetik meg a látogatók. Nagyjából ennyi fér bele egy napba.

A másik csoport Pitiglianóba indult, dél felé, Roccastrada és Arcidosso érintésével, a már ismert 73-mas úton, majd kisebb hegyi mellékutakon. Pitigliano ősi etruszk, majd római település, ami egy három oldalról szakadékkal határolt tufa sziklára épült. Úgy is hirdeti magát, mint a tufa városa. A hajdan jobb napokat látott, tipikus középkori városka a tufán kívül egy valaha itt élt erős zsidó közösségről ismert, ami a keresztényekkel szoros barátságban fejlesztette és védte a települést. Végigsétáltunk az óvárosi utcákon, barátkoztunk az utcákon kóborló macskákkal, lefényképeztük az össze-vissza épült házak közti szűk beugrókat, az esetlegesen elhelyezett ajtókat és ablakokat, amelyeket rengeteg növénnyel díszítenek, ezzel némileg oldva a kövek szürke egyhangúságát.

Pitigliano mellett található a Via Cava di San Giuseppe, egy magas tufa falak között vezető erdei utacska, ami egy VII. századi etruszk település maradványaihoz vezet. A talaj szintje alatt, tufába vájt, viszonylag szabályos kis barlangokról van szó, amit régész különítményünk a fakorlátokon átmászva rögtön belülről is felderített.

Délután nyugat felé tartottunk a tengerből kiemelkedő Monte Argentárióhoz, ami olyan, mint egy sziget, de három töltés összeköti a szárazfölddel. Érdemes a hegyet körbemotorozni, mert mindenütt nagyon szép kilátás nyílik a tengerpartra. A „szigeten" Ortobellótól nyugatra, Porto San Stéfano település kikötőjében találunk némi tengerparti nyüzsgést. A késő délután érkező éhes vándornak azonban nincs sok választási lehetősége. Az éttermek délután kettő és este hat között zárva tartanak, ilyenkor csak a szendvicsbárokban lehet ennivalót kapni. A szieszta alatt még a parkolóórák sem dolgoznak: ingyenes a parkolás.

7. nap – 2008. május 31. szombat

Reggel kifizettük a villanyszámlánkat, aláírtuk a vendégkönyvet, visszaadtuk a házat Loredánának és elköszöntünk: „Molto grazie! Arrivederci!"

Két napot szántunk a hazaútra, mert szerettünk volna még kóborolni egy kicsit a toszkán mellékutakon. Poggibonsi, Empoli, Vinci, Pistoia, majd a 66-os és a 12-es út szerpentinjei szerepeltek a tervben Modenáig. A rengeteg kanyar miatt viszonylag lassan haladtunk a hegyekben, így aztán végül egy gyorsabb utat választottuk Modena felé és délután Maranellonál értük el az autópályát.

"– Nem itt gyártják a Ferrarit?" – kérdezte Tamás. "– Menjünk be, nézzük meg, hátha van egy Ferrari múzeum a közelben!"

A főtéren egy kis kávézóban megrendeltük a kapucsínókat, és Tamás angolosnak szánt kiejtéssel megkérdezte a picértől: "– Ferrari múzeum?" – Az élénk gesztikulálással kísért útbaigatzítás hasonlóan egyszerű: "– Uno turnaround Modena, turnaround left, 300 meter."

A Galleria Ferrari épülete modern bevásárlóközpontra emlékeztet. A belépő 12 €/fő, csomagmegőrző egyáltalán nincs, de ezt leszámítva ritka élmény az utóbbi évek Forma 1-es és országúti autócsodái között mászkálni. A 2007-es Formula 1 Ferrari vonalvezetése már olyan, mintha forró szélben megolvadtak volna a spoilerek. Nekem nagyon megtetszett a 2002-es Enzo Ferrari, kérnék is egyet karácsonyra, ha nem félnék, hogy a fenéklemeze minduntalan felakadna az M0-n. Igaz, ezzel sem tudnám legyorsulni az FJR-emet.

Maranellótól aztán már vágtattunk Villachig, ahol az Egger ifjúsági szállóban kialudtuk magunkat, hogy másnap, hazafelé még bejárhassunk néhányat Ausztria látványútjai közül.

Hasznos blokk

Toszkána Közép-Olaszország északkeleti részén fekszik, legnagyobb városai Firenze, Pisa, Lucca, Pistoia, Siena, délen pedig Grosseto. Ide tartozik Elba szigete is. Toszkána mindig hegytetőre épült településeinek a Kr. e. X. században itt élt etruszkok vetették meg az alapjait, akik kisebb, egymással szövetkező vagy vetélkedő településeket hoztak létre, amik az évszázadok során városállamokká fejlődtek. Az erős mezőgazdasággal rendelkező területnek az európai gazdasági fellendülés Kr. u. 1000 körül újabb lendületet adott. A városállamok megerősödtek és a XIII. századi demográfiai robbnás óriási építkezéseket generált. Ennek köszönhető, hogy Toszkánában szinte minden jelentősebb műemlék XIII. századi. A mezőgazdaságban ekkoriban elterjedt feles gazdálkodási formának köszönhető Toszkána másik jellegzetessége: a nagy méretű földterület közepén elhelyezkedő kisebb földműves település. A XV. században Toszkánában született és innen terjedt el egész Európában a reneszánsz.

Térképek, kiadványok

Toscana. Touring Club Italiano, Merchavia, 2007 – Firenze és az Arno-parti városok, Siena és a Chianti-vidék, a Touring Club Italiano zöld kötésű Itáliai tájak sorozatában jelent meg.

Miles, R.–Leviton, A.: Toszkána és Umbria. Lonely Planet, 2007 – A Lonely Planet sorozattól megszokott információgazdag, tippekkel teli kiadvány.

Dei Schönste Routen in der Toscana. Bruckmann Verlag, 2000 – Német nyelvű motoros túrakönyv a Bruckman kiadó sorozatából.

Toscana (térkép). Touring Club Italiano, 1:200.000 – A zöld és sárga színű térkép minden helyi benzinkútnál és a legtöbb ajándékboltban megvásárolható.

Látnivalók

Firenze: Ponte Vecchio híd, Dávid-szobor, a dóm kupolája, az Uffizi.

Pisa: Csodák tere, vagyis Piazza Dei Miracoli (N43.7224 E10.3965), itt áll a ferdetorony (Campanile), a dóm és a keresztelőkápolna (Battistero).

Arezzo: A Piazza Grande az óváros főtere és a dóm.

Siena: Főtere a híres Piazza del Campo (N43.3183 E11.3318), itt tartják évente kétszer július 2-án és augusztus 16-án a híres Palio lovas versenyt a 17 sienai Contrada (kerület) közül kiválasztott 10 versenyzőinek a részvételével, és itt áll a Palazzo Comunale, az egykori városháza, ami ma múzeum. Dóm tér (N43.3202 E11.3268) a gazdagon díszített, XIII. századi Santa Maria dell'Assun dómmal.

San Gimignano: A tornyok városa, eredeti etruszk városfalakkal, UNESCO védelem alatt. A XIII. századi román stílusú tornyok száma egykor elérte a 70-et. Ma 13 látható belőlük. Zeffirelli itt forgatta a Napfivér, Holdnővér című filmjét. A városi történeti múzeum részeként látogatható a legmagasabb torony, a Torre Grossa (N43.4678 E11.0428).

Cortona: Hangulatos óváros, ahol a turisták kedvelt pihenőhelye a Dóm tér lépcsősora. A hegy tetejéről szép kilátás nyílik a Trasimeno-tóra, ahol Kr. e. 217-ben a karthágói Hannibál döntő győzelmet aratott a rómaiak felett.

Volterra: Régi fallal körülvett város, ami egy hegy tetején fekszik a Cecina és Era folyók által közrefogott völgy fölött. Az etruszk és a középkori emlékek mellett alabástromairól híres, melyek ma is jellegzetes helyi kézműves termékek. Látnivalói a Vallebona Színház, a XIII. századi Priori-palota, a Palazzo Pretorio a Porcellino-bástyával.

Elba: A Capanne-hegy (N42.78630 E10.16755) drótköteles felvonóval, Napóleon villája (N42.7859 E10.2809), ahol a császár rövid száműzetése alatt időnként megpihent.

Étkezés

Toszkánát a paraszti hagyományokon alapuló konyha jellemzi: sótlan kenyér, füstölt sonka, vörösbor, grappa és a hagyományos olasz tészta ételek. Toszkána bora a chianti, ami mélyvörös színű, tüzes cuvée. A chianti csomagolása jellegzetes: a széles szájú palackokat szalmafonatos kosárkában árusítják.

Az éttermeket három csoportba sorolhatjuk: A Ristorante a fehér abroszos étterem, a Trattoria a családi étterem kockás abrosszal, ami kevésbé drága, és végül az Osteria, a kocsma, ahol ugyanolyan jó ételeket szolgálnak fel, csak sokkal olcsóbban. Fontos tudnivaló, hogy az éttermek délután 2-kor bezárnak és csak este 6-7 óra körül nyitnakj ki újra.

Kiutazás

Toszkánai szállásunk Budapesttől a legrövidebb úton 1050 km-re volt. A kiutazáshoz többen az egynapos trailerezést választották, néhányan azonban kihasználtuk a lehetőséget és a jó időt, hogy motorozzunk egyet Ausztria és Észak-Olaszország hágókban gazdag vidékein. A kiutazást csütörtökön délután kezdtük, Sopronban vacsoráztunk és aludtunk, majd másnap a Gesause Nemzeti Parkon és a Grossglockneren keresztül a Lienz melletti Iselsbergbe motoroztunk. Szombaton átkeltünk a Dolomitok hágóin és a síkságra érve gyorsan elszaladtunk az autópályán Sienáig, majd onnan a szállásunkig, ahová este 7 körül érkeztünk meg. Visszafelé szombaton reggel indultunk, Villachban álltunk meg aludni, reggel felmentünk a Villachi Alpesi úton, végiggurultunk a Wörthi-tó déli partján, felkapaszkodtunk a Pyramidenkogel kilátóra, majd Ausztria déli határát követve a Ferlach–Eisenkappel hágón (Schaidasattel, 1069 m) és a 69-es úton hajtottunk a hazai 8-as útig.

Motorosoknak ajánlott

Toszkána felszínét az óriási hullámokat vető tengerhez hasonlítanám. A hegyek és dombok között alig található sík vidék, ezért aztán az egyenes utak és a hajtűkanyaros szerpentinek egyaránt ritkán fordulnak elő. A dombok közt haladó kanyargós utak állapota legtöbbször kiváló, így tempósan lehet hajtani, és mélyre lehet dönteni a motort. Különösen ajánlom az alábbi utakat:

· Roccastrada–Monticiano–Siena, 73-mas út

· Chianchiano–Montepulciano–Pienza, 146-os út, aminek folytatásaként kanyarogva szelhetjük át Toszkánát Monticianón és a 441-esen át, egész Massa Marittimáig, kelet–nyugati irányban

· Massa–Pomarance–Volterra, 439-es út

· az 1738 m-es Monte Amiata hegy környéke (Arcidosso, S. Fiora, Abbadia San Salvatore)

· Firenzétől keletre, Pontassieve után az 556-os és délebbre a 70-es vezetnek Parco Nazoinale delle Foreste Casentiensi nemzeti park felé, ahol a 208-as, a 71-es és északabbra, a 310-es utak alig több mint ezer méter magas hegyek hágóin tekeregnek. Ezek már egy kicsit átlógnak Umbriába.

A városokban érdemes figyelni a behajtani tilos táblákat, ezek közül sok a motorosokra nem vonatkozik. A hatalmas robogóforgalom miatt általában a városközpontokhoz közel találunk motoros parkolókat. A tankolás többször okozott nehézséget. A benzinkutak jelentős része zárva volt, amikor szükségünk lett volna rájuk. Gyakran találtunk a kúton pénzbedobós automatát kezelési utasítás nélkül.

Költségek

A költségeink két főre egy motoron az alábbiak szerint alakultak [Ft]:

Költségek két főre, egy motorral eFt
Szállás (7 éjszaka apartmanban) 70
Szállás kiutazás közben (3 éjszaka) 60
Tankolás (kb. 4000 km) 60
Étkezés (11 nap két főre, úgy, hogy élelmiszert otthonról vittünk magunkkal) 50
Mindenféle apróság (múzeumi belépők, könyvek, ajándéktárgyak) 60
ÖSSZESEN 300

 

Útiterv

Nap Útvonal km
  kiutazás két nap alatt 1100
1. Volterra–San Giminano–Siena 180
2. Arezzo–Cortona 310
3. Piombino–komp Elba szigetére–Portoferráio–Monte Capanna–Marina di Campo–Porto Azzurro–Rio Marina–Cavo–San Martino 300
4. San Galgano–Roccastrada–Arcidosso–Saturnia–Monte Amiata–Radicófani–Contignano–San Quírico d'Órcia–Monticiano 270
5. Pisa 300
6. Pitigliano–Orbetello–Porto San Stéfano 220
7. Chiusdino–Villach 700
  hazautazás 650

 

A leírást a motorostura oldaláról vettem, aki a teljes cikket el akarja olvasni képekkel az klikkeljen ide

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145