A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Pisa környéke

Pisa mellett is van egy termál-városka, egy mocsaras és egy tengerparti homokdűnés természetvédelmi terület és Puccini villája kedvenc horgásztava mellett. San Giuliano terme, Massaciuccoli tó, San Rossore park, Torre del Lago Puccini és Pietrasanta.

Pisa mögött a hegyek felé található San Giuliano Terme, aminek neve is mutatja hogy egy híres fürdővárosról van szó. A tenger felé van a kissé észak felé a Massaciuccoli tó és mellette a Torre del Lagor városka, délebbre a San Rossore Természeti Park. Pisától északra viszont a híres Carrara márványbányák és város található...

San Giuliano terme : Alig pár kilométerrel Pisa mögött a hegyek felé, az Arno folyó által feltöltött szinte teljesen sík részen található sok kicsi település. Az egyik leghíresebb San Giuliano Terme, mely egy nyugodt kis fürdőváros, termálvízzel alig 15 km-re Pisától. Igazán csak a Pisai Köztársaság idejében vált fontossá San Giuliano. Az útról jól látható egy hosszan elnyúló régi római vízvezeték is, amely egyébként már Pisában is felbukkan több helyen, bár van ahol beépítették a falba. A 934 boltívet a XVI. században a Medici család jóvoltából állították helyre és a Rigolinál található forrás vízét vezette Pisába még a rómaiak korában. Caldaccoliban nemcsak ivóvíz, de termálvíz is van, amit kilométerenként 25 cm-es lejtéssel, egy 50 cm mély kőlapokkal fedett vályatban 'szállítottak' a városig (hogy ne hűljön ki), majd a Terme Adriane (ma Bagni di Nerone) fürdőbe érkezett. Még ma is meleg ez a forrás, igaz a 35 fokos víz 16-18 fokosra hűlt, de San Giuliano fürdőjében ma is 'kipróbálható'. Csakúgy, mint a Ponente forrás 40 fokos vize, és a Levante 38 fokos vize, melyek főleg magnéziumban és bicarbonátban gazdagok és reumatikus, légzési gondokat kezelnek vele.
Már az őskorban is volt itt település, az etruszkok is hagytak emlékeket, Vicopisano közelében Caprona helységben, ami Pisa-Ghizzáno út mentén van. San Giuliano igazán 1112-ben vált fontossá, mikor contessa Matilde Canossa radikálisan felújította, majd az 1300-as években újra átépítették.

Tenuta di San Rossore : Maga San Rossore egy Pisához tartozó terület, nagyon híres birtok, ami valaha a köztársasági elnök tulajdonában állt. A birtokon, amely ma már Toscana kulturális örökségét képezi, egy nagy lóversenypálya és a villa áll. A park Tenuta di Tombolo nevű részében pedig az USA egyik katonai bázisa, a Camp Darby kapott helyet. Nyugatra van Gombo, ahol megtalálták a híres angol költő, Shelley testét 1822-ben és ahol barátai elbúcsúztattak. 1979-tól pedig a Migliarino - San Rossore - Massaciuccoli Természetvédelmi terület részét képezi. Mindez nagy területet ölel fel, egészen Pisától Livornóig, különböző elhatárolható részekkel, úgymint északon az erdős vidékkel, majd Viareggio környékén a Massaciuccoli tóval, továbbá végig a part mentén Migliarnoval és San Rossoréval, amelynek egy része mezőgazdasági terület, a másik erdő. Általában pinea-erdők és sós mocsarak váltják egymást, ahol szarvasok, vaddisznók élnek, de lehet kirándulni akár biciklivel is. Nyár, kőris, éger, tölgy, fenyőerdők húzódnak végig számos különleges növénnyel. Van egy madárpark, de sok a hüllő, sajnos a viperákra is figyelni kell és az édesvízi halak széles skálája él itt. Maga a San Rossore vasárnaponként és ünnepnapokon tart nyitva, illetve hétközben lehetséges vezetett látogatás is. A parkot lovakkal és lovaskocsikkal is körbe lehet járni.

Maga a természetvédelmi park San Rossore része Pisa határában kezdődik közvetlenül a lovi mellett, vagyis, ahol a nagy pályán rendszeresen rendeznek most is lovas futamokat, amin bizony sokan komoly összegeket veszítenek el. Az út, ami a parkhoz vezet, lovardák mellett halad, ahol az igazi paripákat készítik fel a versenyre és párhuzamosan megy a földes döngölt lovas és a szilárd biciklisút is. Leérve több épületet láthatunk, amiket hétvégén ellepnek a kiránduló családok, hiszen nemcsak piknikezni lehet itt, hanem nagy gyalogtúrákat is lehet tenni a sok kijelölt ösvényen vagy akár biciklit bérelni és azzal járni be a területet, ami hatalmas. A park végén van egy kis kikötő, ahonnan nyáron innen délután indul egy hajó, ami bemegy az Arnon egészen Pisa belvárosába majd vissza.

Massaciuccoli tóA tengerparton fekvő tó a híres, Lucca-i zeneszerző, Giacomo Puccini kedvenc pihenőhelye volt, vadászni is itt szokott, ide vonult vissza. A tó természetvédelmi területen fekszik, és fontos pihenőhelye a délre vonuló madaraknak. A tipikus mocsári növények: nád, sás, tavirózsa mellett számos állat: gémek, kócsagok, szalonkák, vadkacsák, hattyúk, harcsák, keszegek, pontyok élnek itt. A '90-es években a vörösrákok megjelenése azonban kicsit megbillentette a tó ökológiai egyensúlyát. Nyáron a tó kiváló sportolási lehetőségeket biztosít, elsősorban az evezősöknek, kajakosoknak, kenusoknak, vitorlázóknak.
Habár a Massaciuccoli tavat már a rómaiak is ismerték, híressé mégis Puccini tette, akit halála után itt is temettek el egy tóparti gyönyörű villában, Torre del Lago-ban, amely ma már a zeneszerző nevét is viseli.

Torre del Lago (Puccini) A híres üdülőváros,Viareggio egy része, ahol Puccini mester alkotta híres operáit - ma operafesztivált tartanak itt minden év júliusában! A helyszín a Massaciuccoli tó és a tenger között található, alig 4 km-re a viareggioi parttól, és kb. 18 km-re Luccától és ugyanennyire Pisától. Itt élt és itt írta műveinek nagy részét is Giacomo Puccini egy villában, amely ma múzeum, és a Museo Villa Puccini névre hallgat és amit leszármazottai igazgatnak. Puccini feleségével tartózkodott itt és szabad idejében szívesen hódolt kedvenc időtöltésének is, a vízi madarak vadászatának. Ma látható a mauzóleum, mely két terem között van: az egyikben áll a zongorája amelyen minden operáját szerezte, kivéve az utolsót, a másik a fegyverterem, mert ezt tartotta a második kedvenc eszközének. A tó és a nádas ma természeti rezervátum, ahol rengeteg ritka, költöző madár látható. A helyi nyitott színházban, amely alig pár lépésre található a japánkerttel körülölelt Villától, évente 40.000 néző kíséri figyelemmel a Puccini fesztivált. A 2009-es évadban játszották a Toscát, La Boheme, Manon Lescaut, de a programok menüben megtalálható mindig az aktuális évad programja. Idén kerül sor a 61. Puccini fesztiválra július 24-augusztus 30.között. További információk: http://www.puccinifestival.it/

A felkapott üdülőhelyek mögött található Pietrasanta, alig pár km-re a tengertől. A város főterén és régi belvárosában több kiállítótermet is találhatunk és szinte mindig van valami időszakos kiállítás magán a téren is. A közeli Carrara miatt talán sok művész települt ide az utóbbi évszázadokban és több híres faragó és szobrász műhely is van. Pietrasantában egész évben találhatunk megfelelő időtöltést: a tenger, a dombok, a hegyek, a kultúra, a művészet, egyszóval valóban minden megtalálható ebben a jól megközelíthető városkában. Régészeti leletek bizonyítják az emberi jelenlétet ezen a területen évezredekkel ezelőtt is, etruszkok, rómaiak, barbárok, majd a longobárdok is gazdag örökséget hagyta maguk után. Pietrasanta megszületésére azonban 1255-ig kellett várni, amikor a milánói nemes, Guiscarlo Pietrasanta, a Lucca-i Köztársaság elöljárója úgy döntött, hogy a longobárd vár helyén falvat alapít itt. A terület sokáig a nagyobb városok harcának tárgya volt, kedvező fekvésének „köszönhetően", valamint annak, hogy erős mezőgazdasággal és sok ásványi anyaggal rendelkezett. 1513-ban aztán X. Leó pápa, a Medici, a Firenzei Nagyhercegség irányítása alá rendelte és ott is maradt egészen az egységes Olaszország létrejöttéig. Firenze alatt nagy fejlődésnek indult a város, ezekben az időkben fedezték fel ugyanis ezen a területen a márványt. A márványból készült gyönyörű épületek pedig ma is meghatározzák a város egész arculatát. 1841-ben nemes várossá nyilvánította Leopoldo il Lorena, mely dinasztia a Mediciektől örökölte meg a nagyhercegség koronáját.

A történelmi belváros kínál sok látnivalót a márvánnyal borított Dómmal és S. Martino templommal, a Palazzo Pretorio a Városi Színházzal vagy a harangtorony mindenképpen a legfontosabb látnivalók közé tartoznak. Ez utóbbi érdekessége hogy kívül négyszögletű belül hengeres (de nem lehet felmenni mert nincsen korlát.) A városfal jó része megmaradt, 3 kapun lehet bemenni (Lucca, Pisa, Carrara) és fent a hegyoldalon is jól kivehető a régi erőd.  A Museo dei Bozzetti szobormúzeumba, a város néhány híres lakójának emlékére létrejött múzeumokba, az Obszervatóriumba is érdemes ellátogatni . A San Biaggio templomocskában található modern freskok is a híres . A tér sarkán van a Maceleria vagyis hentes nevű étterem isteni a tartarjuk ( nyers hús). 

Carrara Márványbányáiról híres már a középkorból, hiszen a reneszánsz legszebb szobrait ebből a majdnem teljesen fehér márványból faragta Michelangelo és kortársai is. Talán a legértékesebb márvány az egész földön, állítólag csak Görögországban van még egy hely, ahol ilyen nemes márványt bányásznak. Maguk a bányák a hegyekben vannak, többféle típusa létezik a márványnak, a legismertebb a hófehér carrari márvány. De a legértékesebb a csontszínű. A bányákhoz közeledve van egy nagy híd, a Ponti di Vara, amelyen a márványokat szállítják. A bányákba vezetővel lehet bemenni, de van egy bányamúzeum is. A bányákhoz mindenképpen vigyünk magunkkal meleg ruhát és kényelmesen öltözzünk. Carrarában egyébként van egy szép dóm, egy szép szökőkút: la fontana del Gigante és az Accademia di Belle Arti, ahol szobrászatot, festészetet lehet tanulni.

Ahova be lehet nézni:

http://www.cavamuseo.com/ vagy a http://www.marmotour.com/ vagy a http://www.marmigalleriaravaccione.it/ vagy a http://www.cava177.com/

Carrara még híres egy finom dologról, a Lardo di Colonnata-ról, amit egész Toszkánában lehet fogyasztani, de a finomság földrajzi oltalom alatt áll. Lényegében véve olyan szalonna, amit carrarai márványban készült teknőkben érlelnek és maga is hófehér.

 

 

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145